3.fejezet [Soyun]

Fáradt vagyok, de nem tudok aludni. Csak az a szempár van előttem amit ma láttam a gyárban.
-Soyun? - kopogott be Jimin.
-Mondjad. - ültem fel.
-Nem tudok aludni. - jött be.
-Én se. - dőltem vissza. Fölém mászott, és rám vigyorgott.
-Akkor játszunk.
-Jimin... - kezdtem, de megcsókolt. -Jimin! - szóltam rá.
-Csak egy picit. Olyan rég voltam már veled. - megnyalta a nyakam. Felsóhajtottam.
-Inkább aludjunk. - mondtam. -Hamarosan suli. - sóhajtottam.
-Tudom.. - motyogta a nyakamból.
-Jimin! Te szakítottál velem, nem emlékszel? - kérdeztem.
-Életem hibája volt. - siklott a mellkasomra az ajka.
-Jimin... - húztam fel.
Rám mosolygott.
-Nem akarok nélküled lenni. - mondta.
-Úgy érted...?  - néztem a szemeibe.
-Igen. - kaptam egy puszit tőle, és mellém feküdt.
-Kérek időt gondolkodni. - bólintott, egy apró puszit adott az ajkamra Én pedig hozzá bújva aludtam el.
Másnap délután, vásárolni kellett mennem, hogy főzni tudjak a fiúknak. De olyan fura érzés kerített hatalmába. Mintha figyelne valaki.
Bevásárlás után hazamentem, kifőztem, és ahogy kezdett sötétedni, úgy tört rám újra az érzés, hogy valaki figyel, de nekem mégis ki kell mennem.
-Hová mész? - ölelt meg hátulról Jimin.
-Megyek sétálni egyet. Nem leszek sokáig, csak gondolkodok kicsit. - mondtam monoton hangon.
-Vigyáz magadra. - engedett el.
Friss levegő kellett, mert úgy éreztem, meghalok bent a lakásban.
Egyedül akartam lenni, és gondolkodni.
Hirtelen zuhant rám ez a sok dolog, érzés, Jimin. Ő szakított velem, mert, hogy Ő biztos nem fog egy lány mellett leragadni, erre jön ezzel, hogy Ő nem akar élni nélkülem. Rendben. Ő is rettenetesen hiányzik, de megcsalt, és tudta, hogy tudom, nem érdekelte. Leültem egy padra, letöröltem a könnyeim, és felnéztem az égre, a Hold, gyönyörű és hatalmas volt, én pedig elbűvölve figyeltem. Valaki hozzá ért a vállamhoz, de amikor odanéztem, senki se volt ott, aztán előre néztem, és ott állt előttem a maszkos valaki. Megbabonázva néztem a szemeit, aztán a kezét ahogy leveszi magáról a maszkot, és rám mosolyog.
-Szia. - szólalt meg.
-Hali. - motyogtam.
-Meg se ijedsz tőlem? - kérdezte. -Kellene? - kérdeztem vissza.
-Szerintem igen. A vámpíroktól általában félni szoktak.
-Nem félek a haláltól. Eleget éltem, összetörtek, megaláztak, és már nincs erőm élni. - hajtottam le a fejem. Mellém ült. -Miért mondasz ilyet?
-Nem tudom.
Éreztem, ahogy a nyakamhoz hajol, aztán egy kis nyomást éreztem, és az ajkait, meg a nyelvét. Nem tartott sokáig, de olyan érzés fogott el, mintha szeretkeznénk. Kezeim magam előtt tartva, szorítottam a pulcsim alját, és felnyögtem. Ekkor végig nyalt a nyakamon, és megfogta az arcom, majd megcsókolt.
-Ez fura volt. - pihegett. -Sose éreztem ezt embernél. - nézett a szemembe.
-Miért hagytál életben? - néztem rá.
-Mert nem azért jelöltelek meg, hogy megöljelek. - mosolygott.
-Ó! - hajtottam le a fejem.
Még ültem picit ott, végül haza kísért. Megmutattam melyik az én szobám, mivel mondta, hogy többször fog meglátogatni, mert édes a vérem. Rá mosolyogtam, és felmentem.
Jimin fogadott azzal, hogy a fiúk alusznak, beszéljünk.
-Miről? - mentem a szobámba.
-Kettőnkről.
-Figyelj, egyáltalán nem vagy az a hűséges típus, főleg nem az, aki egy csaj mellett marad. Nem akarok fájdalmat újra. - dobtam le a pulcsim.
-Yun! Ne csináld ezt velem, kérlek. - fogta meg a kezem.
-Jimin...
-Ne Jiminez nekem. Itt könyörgök neked! Adj egy utolsó esélyt. Ígérem jó leszek.
-Utolsó! - bólintottam. Fene azt a nagy szívem. Megfogom ezt még bánni. Ma is itt aludt velem. De én aludni nem tudtam, mert éreztem, hogy az a srác, figyel.

2.Fejezet[Amarilla]

Amarilla~

-Végre házhoz jön a kaja!-vigyorodtam el és éreztem a lány illatát. Szíve hevesen vert nekem pedig égett a torkom-Alig várom hogy belé mélyesszem a fogam!-villantak ki agyaraim.

-Lassan a testtel szívi!-állt meg Monster előttem és egy ördögi vigyor terült szét az arcán, s kivillantak agyarai.

-Előbb döglesz meg!-sziszegtem a fogaim között.

-Amarilla. -morogta a nyakamba Taehyung és a szemfogával végigkarcolta a bőrömet.

-Kopj le!-könyököltem gyomron, mire elröhögte magát. Szar egyedül csajnak lennem egy bandában, de még is mindig jobban kijöttem a pasikkal mint a csajokkal. Négyen vagyunk ebben a „családban” Taehyung, Monster, Hope és én.-Tényleg!-pislogtam nagyokat-Hol van Hope?-néztem körül.

-Szerintem éppen cserkészi a kis csajt.-nézett ki az ablakon Tae.

-Vágjak karót a mellkasába!-tört ki a morgás a torkomból és megiszkoltam a lány illata után. Imádok suhanni, hisz ilyenkor nem látnak minket az emberek és még is gyorsan ott vagyok ahol akarok. Mikor felértem az emeletre, láttam ahogy lezuhannak a mélybe.-Pusztulj el te rohadék!-morogtam újra. Megláttam a lányt ahogy leszáll erről a baromról és kezdett kirajzolódni a jel a nyakán.-Te aljas szemét!-sziszegtem. S mellém suhant.

-Mi van?-pislogott értetlenül.

-Megjelölted te aljadék!-csaptam mellkason.

-Ja hogy fájt rá a fogad?-vigyorodott el s közel hajolt.

-Elharapom a torkod te idióta!-ugrottam a nyakának s a földre zuhantunk. Fojtogatni akartam automatikusan, de persze ez nálunk vámpíroknál nem hat, mivel ha nem akarjuk nem kell lélegeznünk.

-Elszökött a csaj!-mutatott a háta mögé Monster.

-Megjelölte ez a majom!-kiabáltam miközben mutattam az alattam fekvő árulóra. Lelökött magáról és kezeimet lefogva gördült felém Hope és úgy magyarázott.

-Mivel meg van jelölve nem érhetsz hozzá!-vigyorgott ravaszul.

-Rohadj meg!-mosolyogtam rá mivel tudom mi jár a fejében.

-Csak is utánad baby!-csókolt a nyakamba én pedig felnyögtem. Igen, hát mit ne mondjak mi vámpírok nem úgy éljük meg a szex fontosságát mint az élő emberek. Mi azzal csináljuk akivel csak akarjuk. Nincs se gyerek, sem betegségek. Csak a színtiszta élvezet!

-Na csak szeretnéd!-nevettem fel és lelöktem magamról-Én ma vadászok! Felőlem dugd meg Taehyung-ot, de engem ma éjjel felejts el!-ugrottam fel.

-Gonosz boszorkány!-sziszegte fogait összeszorítva és izzó tekintettel.

-És mi van ha nem hagyom hogy elmenj?-kapott el Monster s fülembe duruzsolta.

Az idegen ember~

-Kitépem a gigád.-kuncogtam és kiballagtam az épületből. Csodás ez a holdtölte. Az égre pillantottam, majd körbe tekintettem az udvaron. Átszeltem az udvart s kimentem a kapun. Senkit nem láttam az utcán ezért kijjebb mentem s követtem az illatokat.

-Hé szívi!-szólított meg egy férfi. Mellkasán bőr kabát feszült alsó felén pedig egy fekete farmer, az illata pedig isteni.-Eltévedtél?-jött közelebb. Arca férfias és szexi, szemei titokzatosak és orra letakarva, nyakán pedig csak úgy dagadnak az erek. Istenem add hogy ne öljem meg! Egy csábos mosoly terült szét az arcomon.

-Miért? Talán a megmentőmmel állok szemben?-simultam hozzá és végig simítottam az álla vonalán.

-Talán!-hajolt közel s lenézett rám. Ajka enyémtől fél centiméterre dagadt s csábítóan ajkamba haraptam. Lassan hajolt közel és megcsókolt. Szíve egyre ütemesebben vert, s nekilökött a falnak. Nyakamat kezdte el csókolgatni én pedig szemeimmel nyaki ütőerét vizsgáltam. Tenyerem nyakára simítottam s lassan kezdett el kirajzolódni tenyerem alatt a pecsétem formája ami nekem egy Fekete Özvegy. Miután befejeződött a varázslat elmosolyodtam és megvillantak a szemeim. Hope állt előttem s izzó tekintettel figyelte ahogy a fiú a nyakamat csókolja. Rákacsintottam ő pedig halkan felmordult, éreztem hogy ezért én még fogok kapni. De legalább most láthatom az arcát! A fiú az egyik lábamat a derekára húzta s a hátsómba markolt. Nyakán végignyaltam s fülét megkarcoltam a fogammal úgy hogy ne vérezzen, de mégis érezze hogy élvezem a dolgot. De még mennyire! Hope arc kifejezése nekem most minden pénzt megér! Agyarai megvillantak ahogy a fiú hajába túrtam.

-Nekem mennem kell szívi!-nyaltam meg a száját.

-Látlak még?-villant meg a fiú szeme.

-Minden bizonnyal!-csókoltam meg lágyan s elindultam arra amerről jöttem.

-Mi a neved?-kiabált utánam de már befordultam a sarkon, s hazasuhantam. Az udvarban kapott el Hope és a kerítéshez vágott. Száját enyémre tapasztotta és teljesen felkent a kerítésre.

-Mondtam hogy ma nem!-löktem el magamtól és szemfogaim kijöttek. Szemeim mint a rubin világítottak és fújtattam akár egy macska.

-Te az enyém vagy!-kapta el a torkomat-Ezt vésd az eszedbe!-mondta fenyegetően és megcsókolt.

-Csak szeretnéd!-nevettem fel és lefejtettem a torkomról a mancsát.

-Boszorkány!-morogta miközben követett. Lementem a pincébe és bekapcsoltam a lopott hifit valami pörgős számra tekertem és bevágódtam az én csinike kis koporsómba és magamra húztam a tetejét. Nem hiányzik hogy ez a túlfűtött majom zaklasson. S lassan süllyedtem a homályba.  

1.fejezet [Soyun]

Sose voltam az a félős, de most meg a vér is meghűlt bennem. Mindig is utáltam Janus idióta fejét, de, hogy egy hülye fogadás miatt, most be kell mennem egy elhagyatott raktárba, vagy ez egy gyár? Nem tudom. Sose jártam erre.
-Ha kibírsz itt három órát, beveszlek a bandába, és békén hagylak, ha nem, akkor tovább foglak piszkálni. - vigyorgott.
Szívesen neki mentem volna, de túl sokan vannak. Hamar leszednének róla. Írtam egy SMS-t az öcsémnek, hogy ma későn érek haza, ne várjon, de a másik idióta öcsémet etesse meg, mert Yoongi ami dinka, elfelejt enni. Aztán felnéztem a 10 fős bandára. Végzős vagyok, de két éve, hogy Janus idegesít, pedig akkor jött a suliba, Neki még van egy éve.
-De nektek itt kell maradni, mert ha nem maradtok, a fél város fogja tudni, hogy egy beszari alak vagy. Plusz! - emeltem fel a kezem, és rá mutattam. -Nem leszek tag a bandádba, csak egyszerűen békén hagysz. - bólintott. -Remek. - betoltam a kaput, és beléptem. Már esteledet, de jól lehetet látni azt a kisebb udvart, ahol állt pár kocsi, amit jó rég hoztak ide. Szerintem öregebbek nálam. Összehúztam magamon a felsőt, és elindultam. Végül eszembe jutott, hogy egyik évben hallottam egy kis mesét, hogy itt elméletben valami gyilkos van, aki emberek vérét csapolja le.
Hangot hallottam balról, azonnal megtorpantam és egy árny is ott állt. Kivert a víz, annyira megijedtem. Hideg szellő csapta meg a nyakam, hirtelen fordultam meg, és sehol senki nem volt. Tovább indultam. Egy lépcső előtt álltam meg. Csak nem lesz baj abból, hogy felmegyek rajta. Harmadik emeletnél jártam, amikor újra hangot hallottam. Beszaladtam egy szobába, ami tele volt papírokkal, olyan volt mint egy iroda. Így gondoltam szét nézek. Volt pár régi számla, meg fizetési csekk, pár fénykép a fiókokban, leültem egy székre, és a fiókokat kezdtem feltúrni.
Újra hangot hallottam, de most a hátam mögül. A vér is meghűlt bennem. Lassan fordultam meg, ahol valami fényes csillant meg, egy alak volt, aki maszkot viselt, amin ezüst tűskék voltak, fején kapucni. Ember volt. Ha jól tippelek férfi. Amikor megvillant a szeme, vörös lett, Én pedig felsikoltva pattantam föl, és rohantam az ajtóhoz, de sajnos rosszul léptem, és oldalt a lyukon lezuhantam volna, ha az a valaki nem kap el azonnal, és velem együtt zuhan le. Rajta landoltam. Felnyögtem, de Ő csak nézett. Olyan ismerős volt a szeme, mintha láttam volna már valahol.
-Köszönöm. - susogtam. Nem voltam benne biztos, de szerintem nem hallotta. De Én se a szívverését. Ijedten ültem fel, Ő pedig minden mozdulatom nézte. Ekkor vettem észre, hogy az alsó szinten vagyok, felpattantam, és kirohantam. Egész ki az utcára, ahol senki se volt. Gondoltam, hogy a sikitásom után lelépnek, de nem érdekelt.
Haza rohantam, de félúton lassú léptekkel mentem, hogy a két öcsém ne kapjon frászt.
-Megjöttem! - kiabáltam. Jungkook jelent meg előttem, aztán Yoongi.
-Szia Yun. - kaptam puszit két oldalról.
-Sziasztok. Ettettek? - kérdeztem. -Jimin hozott pizzát. - mondta Jin. -Szia! Te is itt vagy? - nevetve mentem utána, ahol átkarolta a vállam, és kaptam egy homlok puszit.
-Itt. És jó pár napig maradunk, ugyanis kilakoltattak minket, mert beázott az egész emeletünk, és a házmester meg torkig lett, és kipakolta a dolgainkat. - mondta Jimin.
-Szörnyű vagy hallod-e? - néztem rá. Jin és Jimin a haverjaim, Yoongi és Jungkook pedig az öcséim, anyánk elhagyott minket, azóta hárman vagyunk.
Elvettem egy szelet pizzát.
-Mióta van tetoválás a nyakadon? - kérdezte Jungkook.
-Sose volt tetoválás ott. - haraptam a pizzába.
-De most van! - mondta. Megfogtam a nyakam, és fájt. Mintha megégett volna.
-Áucs! - pattantam fel, és rohantam a fürdőbe. És tényleg! Gyönyörű szép minták voltak a jobb oldali vállamon is.
MI történt velem? És ez, hogy került rám?