2.Fejezet[Amarilla]

Amarilla~

-Végre házhoz jön a kaja!-vigyorodtam el és éreztem a lány illatát. Szíve hevesen vert nekem pedig égett a torkom-Alig várom hogy belé mélyesszem a fogam!-villantak ki agyaraim.

-Lassan a testtel szívi!-állt meg Monster előttem és egy ördögi vigyor terült szét az arcán, s kivillantak agyarai.

-Előbb döglesz meg!-sziszegtem a fogaim között.

-Amarilla. -morogta a nyakamba Taehyung és a szemfogával végigkarcolta a bőrömet.

-Kopj le!-könyököltem gyomron, mire elröhögte magát. Szar egyedül csajnak lennem egy bandában, de még is mindig jobban kijöttem a pasikkal mint a csajokkal. Négyen vagyunk ebben a „családban” Taehyung, Monster, Hope és én.-Tényleg!-pislogtam nagyokat-Hol van Hope?-néztem körül.

-Szerintem éppen cserkészi a kis csajt.-nézett ki az ablakon Tae.

-Vágjak karót a mellkasába!-tört ki a morgás a torkomból és megiszkoltam a lány illata után. Imádok suhanni, hisz ilyenkor nem látnak minket az emberek és még is gyorsan ott vagyok ahol akarok. Mikor felértem az emeletre, láttam ahogy lezuhannak a mélybe.-Pusztulj el te rohadék!-morogtam újra. Megláttam a lányt ahogy leszáll erről a baromról és kezdett kirajzolódni a jel a nyakán.-Te aljas szemét!-sziszegtem. S mellém suhant.

-Mi van?-pislogott értetlenül.

-Megjelölted te aljadék!-csaptam mellkason.

-Ja hogy fájt rá a fogad?-vigyorodott el s közel hajolt.

-Elharapom a torkod te idióta!-ugrottam a nyakának s a földre zuhantunk. Fojtogatni akartam automatikusan, de persze ez nálunk vámpíroknál nem hat, mivel ha nem akarjuk nem kell lélegeznünk.

-Elszökött a csaj!-mutatott a háta mögé Monster.

-Megjelölte ez a majom!-kiabáltam miközben mutattam az alattam fekvő árulóra. Lelökött magáról és kezeimet lefogva gördült felém Hope és úgy magyarázott.

-Mivel meg van jelölve nem érhetsz hozzá!-vigyorgott ravaszul.

-Rohadj meg!-mosolyogtam rá mivel tudom mi jár a fejében.

-Csak is utánad baby!-csókolt a nyakamba én pedig felnyögtem. Igen, hát mit ne mondjak mi vámpírok nem úgy éljük meg a szex fontosságát mint az élő emberek. Mi azzal csináljuk akivel csak akarjuk. Nincs se gyerek, sem betegségek. Csak a színtiszta élvezet!

-Na csak szeretnéd!-nevettem fel és lelöktem magamról-Én ma vadászok! Felőlem dugd meg Taehyung-ot, de engem ma éjjel felejts el!-ugrottam fel.

-Gonosz boszorkány!-sziszegte fogait összeszorítva és izzó tekintettel.

-És mi van ha nem hagyom hogy elmenj?-kapott el Monster s fülembe duruzsolta.

Az idegen ember~

-Kitépem a gigád.-kuncogtam és kiballagtam az épületből. Csodás ez a holdtölte. Az égre pillantottam, majd körbe tekintettem az udvaron. Átszeltem az udvart s kimentem a kapun. Senkit nem láttam az utcán ezért kijjebb mentem s követtem az illatokat.

-Hé szívi!-szólított meg egy férfi. Mellkasán bőr kabát feszült alsó felén pedig egy fekete farmer, az illata pedig isteni.-Eltévedtél?-jött közelebb. Arca férfias és szexi, szemei titokzatosak és orra letakarva, nyakán pedig csak úgy dagadnak az erek. Istenem add hogy ne öljem meg! Egy csábos mosoly terült szét az arcomon.

-Miért? Talán a megmentőmmel állok szemben?-simultam hozzá és végig simítottam az álla vonalán.

-Talán!-hajolt közel s lenézett rám. Ajka enyémtől fél centiméterre dagadt s csábítóan ajkamba haraptam. Lassan hajolt közel és megcsókolt. Szíve egyre ütemesebben vert, s nekilökött a falnak. Nyakamat kezdte el csókolgatni én pedig szemeimmel nyaki ütőerét vizsgáltam. Tenyerem nyakára simítottam s lassan kezdett el kirajzolódni tenyerem alatt a pecsétem formája ami nekem egy Fekete Özvegy. Miután befejeződött a varázslat elmosolyodtam és megvillantak a szemeim. Hope állt előttem s izzó tekintettel figyelte ahogy a fiú a nyakamat csókolja. Rákacsintottam ő pedig halkan felmordult, éreztem hogy ezért én még fogok kapni. De legalább most láthatom az arcát! A fiú az egyik lábamat a derekára húzta s a hátsómba markolt. Nyakán végignyaltam s fülét megkarcoltam a fogammal úgy hogy ne vérezzen, de mégis érezze hogy élvezem a dolgot. De még mennyire! Hope arc kifejezése nekem most minden pénzt megér! Agyarai megvillantak ahogy a fiú hajába túrtam.

-Nekem mennem kell szívi!-nyaltam meg a száját.

-Látlak még?-villant meg a fiú szeme.

-Minden bizonnyal!-csókoltam meg lágyan s elindultam arra amerről jöttem.

-Mi a neved?-kiabált utánam de már befordultam a sarkon, s hazasuhantam. Az udvarban kapott el Hope és a kerítéshez vágott. Száját enyémre tapasztotta és teljesen felkent a kerítésre.

-Mondtam hogy ma nem!-löktem el magamtól és szemfogaim kijöttek. Szemeim mint a rubin világítottak és fújtattam akár egy macska.

-Te az enyém vagy!-kapta el a torkomat-Ezt vésd az eszedbe!-mondta fenyegetően és megcsókolt.

-Csak szeretnéd!-nevettem fel és lefejtettem a torkomról a mancsát.

-Boszorkány!-morogta miközben követett. Lementem a pincébe és bekapcsoltam a lopott hifit valami pörgős számra tekertem és bevágódtam az én csinike kis koporsómba és magamra húztam a tetejét. Nem hiányzik hogy ez a túlfűtött majom zaklasson. S lassan süllyedtem a homályba.